A "másik" baba....

Képzeld, lakik nálunk egy másik Kismanó is. Igaz, hogy nem mindig látjuk és olyan csöndes, hogy soha nem halljuk a hangját. Az is igaz, hogy teljesen hasonlít Bálintra. Bezony..... ÉS mivel szeretjük, ezért naponta többször is megnézzük, hogy itt van e még, és jól van e, és még puszit is adunk neki. Jópofa ez a másik baba. Ennek a sok szeretésnek és puszinak az az eredménye, hogy nem tudom elégszer letörölni a tükröt, ahhoz, hogy tiszta legyen. Mindig tele van pracli nyomokkal...

Kezdi már sejteni ezt a tükör dolgot, hogy ki is van ott és, hogy aki ott van, az igazából hol is van. Na, ezt aztán jó kuszán magyaráztam, de ennél ügyesebben nem tudom. Szóval, azért van ez, mert amikor illegeti magát a tükör előtt akkor először a tükörben néz rám, majd megfordul és szemügyre vesz ismét, aztán megint a tükörben néz meg magának. 

Igazi kis sajtkukac, folyamatosan mozgásban van, még mindig nem jár egyedül, csak ha kapaszkodhat legalább egy ujjba - a  fakanalas trükköt, ami a nővérénél bevált anno:-)), még nem mertem bevetni, mert nem áll elég stabilan - de ha bírja a derekad és mindkét kezed felajánlod kapaszkodásra, akkor olyan gyorsan szedi a lábacskáit, hogy néha bizony összeakadnak:-) Gyorsabban akar menni, mint amennyire tud.

Teljesen beleszeretett az etetőszékébe, csak nem benne ülni szeret, hanem alatta tanyázni és persze rángatni, rázni a széket.

Teljesen megbízhatatlan, már nulla másodpercig lehet hátat fordítani neki, ha benne ül a székben, mert egyik nap azon kaptam, hogy felállt benne és éppen készült fellépni a szék elejére szerelt kis asztalkára..... És még nincs egyéves sem!!!!!!! Mindenhová megpróbál felmászni és roppant kitartó, nem adja fel könnyen, képes hosszú perceken át próbálkozni, de szerencsére nem szokot kijönni a sodrából, ha valami nem sikerül. Ritkán fordul elő, hogy nyafogás lesz a vége, inkább talál magának más kipróbálnivalót. Teljesen gazdag fantáziával áldotta meg a sors és végtelen kíváncsisággal. Az biztos, hogy hallás és látás vizsgálat nem szükséges, mert mindkét érzékszerve tökéletesen működik:-) Sőt... Mindent meghall és pontosan tudja hová kell nézni, honnan ered a zajforrás. A Nagymami igazán hallkan próbál bejönni, de mindegy hol vagyunk, abban a pillanatban, hogy nyílik az ajtó, máris startol felé.  A látása is hasonlóan hibátlan a legkisebb szöszt, morzsát is észreveszi és képes percekig vacakolni vele, pöckölgeti, tologatja, játszik, mint macska a kisegérrel. És persze a szösz és morzsa ugyanarra a sorsra jut, mint a kisegér, felfalják.:-) )

Okos és érdeklődő, nagyon nyitott a világra és semmitől sem fél, szerencsére. A porszívót és más berregő konyhai kütyüket imádja. Igazi felfedező, folyamatos szökésben van, nagyon kell ügyelni, hogy mit teszel ha látja, mert azonnal leutánoz. Fióknyitogatásban verhetetlen, van is köztünk súrlódás emiatt, de szerencsére türelmes velem. A zöld kiskockát már felismeri, tudja, hogy az a zöld és ha kéred hibapont nélkül teljesít:-) Bár az "add ide- kérem szépen" az addig teljesül, hogy nyújtja, de oda már nem adja a kezembe, kedves mosoly kiséretében visszadobja a többihez, vagy elhajítja jó messzire..... De nem baj, mert az okoskönyvek azt írják, hogy ez így van rendjén, szóval a kiccsávó hozza a papírformát.:-)