Úgy számolom, hogy nagyjából ennyiszer hangzik el napközben ez az egy szó és mindig duplázva.:-) És még nem unja.... Gondolkozzunk kicsit, mi "fölnőttek" mit szólnánk, ha ennyiszer intenének minket arra, hogy amire éppen készülünk az helytelen dolog? Hány percre volna szükség, hogy az illetőt melegebb éghajlatra irányítsuk?:-) A drága gyermeknek végtelen türelme van velem szemben, igyekszik megtanítani arra, hogy kevesebbszer mondjam, mert hát érti ő, de a kíváncsiság és a kópéság az nagyúr. Igazán megértő és elnéző. Előfordul, hogy megteszi amit kérek, és odébbmegy 30 másodpercre és amikor úgy gondolja, hogy már túlléptem ezen a problémán ismét megtépi a virágot, kipakolja a DVD-ket, ellopja a telefont, távirányítót és megpróbálja lerázni a ruhákat a kinyitható ruhaszáratóról. Leleményes és bőséges fantáziával áldotta meg a sors, remélem ez megmarad és későbbiekben még nagyobb hasznát is veszi, mint most.
Egyre több alkalommal kér a cumi helyett pohárból inni. Ez jó, sőt nagyon jó, mert ha a vizet a cumisüvegből kéri és ezt a járókában teszi, előbb-utóbb uszodát hoz létre a járókából, mert amint eleget ivott máris nyomkodja ki a vizet a cumiból és persze tapicskolja szét:-) Majdnem mindig gyorsabb nálam... ez gáz?
Ha kanalat kap a kezébe rögtön tudja, hogy mit kell vele tennie és azt is, hogy hová kell tenni:-) Bármilyen halk vagyok az mindig túl hangos, ha arról van szó, hogy elkezdem összekészíteni az éppen aktuális kaját. Amint meghallja máris csattog a konyhába és kapaszkodik fel, annyira örül, hogy hangosan kiabál, ez nem változott, elég ha edényt lát a tűzhelyen, azt neki meg kell néznie - azonnal - és az " AAAHHHH" nem maradhat el. Szerencsére kezd viszzatérni a jó étvágya - bár még nem bújt ki mind a három fogacska - már nem kell annyit tukmálni, amit elé pakolok azt be is falja, a paradicsomos húsgombócból annyit megevett, hogy a Nedda sem bírt belőle többet:-)
Van egy szép, méretes cipőkanalunk - lustáknak vagy fájós derekúaknak - azt megszerezte magának és a keze meghosszabbításaként kezeli. Szépen, kellő távolságra leül a virág elé - szavam nem lehet, ugye - és azzal piszkálja a szegény szobanövényeket ( a Benjáminom idén ritka csúf ), amelyek egyre nehezebben viselik ezt, mert nem a legszebbek mostanság.... Eléggé kell vigyázni a kisfickóval ilyenkor, mert ön-, és közveszélyes azzal a cipőkanállal, igaz a saját orrán, kobakján kívül más személyekben még nem okozott kárt, de ez nem rajta múlott.
Az önálló járás iránti érdelkődése töretlen, csak az egyensúlya nem érkezett még meg teljesen. Az is igaz, hogy néha elfelejti ezt és nem kapaszkodik, aztán van "puff", de egyre ügyesebben esik:-)
Mindennap igyekszik engem tanítani néhány új szóra, mert nem kapott mellém tolmácsot, de azt gondolom, hogy van hová fejlődnöm.... Ül a parkettán, járókában és dumál, mondja folyamatosan, de sajna csak ő érti, hogy mit. Most a kedvence, hogy csettintget a nyelvével:.-) ezzel jól el is szórakoztatja magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése