Hogyan születik hisztike?

Azt mi "fölnőttek" nagyon is megtanultuk, hogy hogyan is kell elérnünk, hogy érvényesüljön amit akarunk. Ezt a csöpp gyermekek pedig igyekeznek elsajátítani, ki előbb, ki később. Nos, azt nem tudom, hogy mi melyik csoporthoz tartozunk, de a drága gyermek egyre aktívabban próbálja érvényrejuttatni a saját akaratát és mivel roppant zajos darab, ezzel jó úton is haladhatna. Csakhogy az lehet, hogy konok, akaratos és kitaró, de ha ezt tőlem örökölte, akkor asszem én fogok nyerni, ha bírja a hallásom. Az utóbbi két-három napban többször keveredtünk konfliktusba a csöppel, mert ő akart valamit - kijönni az állókából és egész nap anyán lógni, meg ilyesmi - én pedig azért szerttem volna egyébbel is foglalkozni. A dolog vége persze baromi hangos bömbizés lett és nem én bömbiztem:-) Ezt pedig nehezen viselem, mert ilyenkor mindig megsajnálom, ő meg persze ezt máris kihasználja. Ki is itt a főnök? Nos, az biztos, hogy nem én. Talán nem is véletlen, hogy a Danigyerek úgy köszönti, hogy "helló főnök". Én igyekszem, igazán....Szóval hisztike úgy születik, hogy beparkolom az állókába és elkezdem tenni a dolgom, amíg porszívózok addig nincs semmi baj, mert azt imádja, kiabál örömében amikor a szekrényből kiveszem a porszívót, de minden mást nehezményez. Ami azt illeti nehéz eset.... Lehet, hogy csak attól ilyen kis zizi, hogy az időjárási frontok csakúgy jönnek-mennek, ez mindenkit padlóra küld. Remélem az éjszakai rossz alvása is csak ennek köszönhető, mert ha nem akkor komoly bajban vagyok, és nem csak én, hanem őkelme is. Persze, ő úgy tudja, hogy a szolgálatára kirendelt személyek ( anya, tesó és mások) 24 órás szolgálatot teljesítenek, de hát lássuk be ez nem egészen fedi a valóságot, ezt is meg kell tanulnia és persze, hogy ez sem megy egyszerűen. De még mindig egy tündér és mindenki imádja, csak néha kicsit kibuggyan a hólé a hócipőnkből....az a szerencsénk, hogy urunk és parancsolónk roppant türelmes velünk és elnézi gyarlóságunkat:-) Ám a jó hír az, hogy a cipő problémát sikeresen kezeljük. Igaz, hogy semmivel sem készülünk el előbb, de legalább haladunk. Mi is a trükk? Néhány mondókát prezentálok a gyermeknek a kedvenceiből öltözködés közben és persze el is kell játszanom őket, ez leköti a figyelmét annyira, hogy elfelejti lerúgni a topogókat:-)Én meg pont annyira izzadok le mire indulunk, mint előtte:-) De ez meg kit érdekel? Uram és parancsolóm elégedett és ez a legfontosabb:-)