2012. február 10., péntek

Hapcibaci el, hiszti ismét színrelép:-)

Nehezen ment, de úgy tűnik, hogy végre magunk mögött tudhatjuk a hapcibacikat. De persze nem lehet felhőtlen az öröm, mert ez a kisgalád tegnap és ma olyan szabályos hisztit rendezett este, hogy szerintem betűszerint alkalmazta a nagykönyvben leírtakat:-) Nem tudtam kijönni a szobából......Nem semmi a fickó:-)
De persze az ő védelmében el kell mondanom, hogy ma már hamarabb vége lett. Remélem, hogy holnap este már el sem kezdi......Ha szeretne valami rossz szokást felvenni, hát inkább kezdjen csajozni, de ez a két este teljesen megviselt. Volt olyan pont amikor ki kellett jönnöm és úgy éreztem sikítok, mert ha nem, hát biztosan kihajítom őkelmét a csukott ablakon. Vettem néhány, igen mély lélegzetet és ....... örömmel jelenthetem, hogy még él és az ablaknak sincs baja:-) Bár azért meg kell mondjam kihívás volt. Veszett nagy önuralom kellett hozzá. Asszem fel kell kötnöm, amit fel szokás kötni és talán a doki már most előre írhatna fel nekem néhány doboz vigyortablettát. Ahogy most elnézem szükségem lesz rá. Most persze olyan megint, mint egy kisangyal.....
Déután olyan szabályos pofáraesést mutatott be, hogy nem hiszem el, hogy nem gyakorolta:-) Mondhatnám, mint a hirtelen fékezés az autóban, téged az ülésből még előre visz a lendület, de az autó már áll... Na, ezt kell elképzelni, baromi tempóval mászik és egyszercsak, gondol egyet és lecövekel, de a lendület már ott van és mivel két kicsi tenyere stabilan támaszkodott a parkettán, a feje ment előre, nem volt megállás, az orrocskája máris leért. Nem érte nagyon súlyos sérülés és nem is kesergett sokat, de picit vérzett a szája és persze fel is dagadt, így kissé csálén állt, kellett egy órácska amíg a duzzanat leapadt:-) Gyanítom, hogy a fogacska sérthette fel a száját.
Néhanapján igazi agresszív kismalac tud lenni, olyan fülest kaptam tőle egyik reggel, hogy nem csillagokat, hanem komplett univerzumokat láttam tőle.... Persze, csak játszik, de néha túllő a célon:-) Az, hogy minden játékot ki kell dobni az állókából, már nem elég. Szabadlábon van, ül a parkettán és dobálja a játékokat, de nem ám azokat amelyek szépen halkan puffannak, áááááádehogy, csakis azokat, amik jó hangosan csörögnek-zörögnek. És naná, hogy roppant elégedett magával ilyenkor.  Újabb szokása, hogy bemászik a szék, illetve asztal alá és ott tanyázik....

Felfedezte, hogy van fülem:-) És most már, ha leülök vele a parkettára mindig leellenőrzi, hogy még a helyén van e. A sajátja nem izgatja:-) És ha a mázli elkerül és kopaszodsz, akkor csattogtatja a tenyerét a fejeden:-)
Rengeteget dumál, komlett mondatokat képes elhalandzsázni, de sajna a szinkrontolmács még nincs felkészülve:-) És néha gondolom, hogy viccet mesélhet magának játék közben, mert ül és nevetgél és közben dumál, rém mókás látni és hallani:-) Van jónéhány kedvenc versikéje, "a töröm-töröm a mákot" és a "csip-csip csókát" már mutatja is:-) Igazi kis zsenibaba, tegnap volt tízhónapos......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése