Vigyázz jövök!

Vigyázz, mert már nem gondolkodom, hogy elinduljak, ne induljak.... Megyek. Csak nem mindig sikerül két lábon odaérni, előfordul, hogy a cél előtt felborulok, de egyre ügyesebben esem le a kétlábamról. Majdnem mindig megúszom koppanás nélkül. Majdnem mindig. Ma nem sikerült, ezért lett egy púp az utcakövön, naná, hogy bömbiztem. De már nem fáj:-)
Gyakorlat teszi a mestert tartja a mondás és ez teljesen így is van, minél bátrabb, minél többet megy annál ügyesebb. Általában szerencséje van, mert tényleg egyre ügyesebb ami az esést illeti, többnyire időben leér a kétkeze, vagy sikerül fenékre huppanni. Többnyire... Aztán persze vannak kivételek, mint a mai, amikor nem lehet időben elkapni, de szerencsére ügyesen vigyáznak rá az őrangyalai is. És én is igyekszem résen lenni:-)

Kapott egy klassz hintát, az udvaron sikerült is felállítani, nagyon tetszik neki és több kört is kell menni arrafelé. Sétálás közben 3-4 alkalommal kell hintázni kicsit, aztán lehet menni további dolgokat felfedezni. Rengeteg felderítésreváró dolog van egy udvarban, minden érdekes. Ha a kisautó itt áll, akkor azt minden alkalommal körbe-körbe kell kerülni és meg kell kopogtatni alaposan minden lámpát, ajtót rajta.-) Rengeteg kinnti kacatra sikerült szerttenni, bőven válogathat és meg is teszi. Persze minden csak néhány percig érdekes... És még nem is vittünk le mindent az udvarra. Most a lakás is igazi csatatér tud lenni, mert nagyon nagy gyakorlata van már a kacatok szétdobálásában. Néha lépni nem lehet, mert mindig a talpad alá kerül valami. Aztán meg itt vannak a zenélős, dudálós, hangoskodós játékok, képes perceken keresztül nyomogatni a  gombokat. Ő élvezi, én néha fejfájásra panaszkodnék....:-) Szerencsére, ha egy mesekönyvvel ülünk le az is igazi boldogsággal tudja eltölteni és képes legalább öt percig annyira nyugodtan maradni, hogy a könyv túléli a lapozgatást:-) A zenés, verses mondókákat igazán imádja, ő is mondja közben a magáét, csak még sajna nem tudom, hogy ő  melyik dalnál jár éppen:-)
Családilag, a Neddával, megállapodtunk abban, hogy Zsebi első szava az "adjál" (pontosabban - "aggyá" ) lett, ezt már helynek és helyzetnek megfelelően használja:-) Tudja, hogy mit jelent és  mikor kell emelkedő hangerővel alkalmazni..... A másik nem hivatalos első szó az pedig az "egy", mivel ezt is mondja, de csak néhány napja és még nem igazán köti semmihez,  de ha a beszélős labda mondja ő precízen ismétli:-) És harmadik napja próbálkozik a "mammmma"-val, de ezt még gyakorolni kell, persze jobban menne, ha nem bohóckodna közben.... Igazi egyéniség, mindene a szereplés és ő akar mindig a középpont lenni:-) És persze sikerül is neki....
Új szokása, hogy előre hajol fejét leteszi a parkettára, szőnyegre és átnéz a lábai között....

Ezzel aztán jól össze is tudja zavarni magát, mert amikor normál nézetre vált, nem mindig találja meg amit előtte fejen állva éppen kinézett magának:-)