Húúúúúh, de gyorsan megy az idő:-) Nos, az emúlt pár hétben eléggé el voltam foglalva, emiatt jó régen nem számoltam be arról, hogy mit tanultunk és hol is tartunk most. Azonnal be is stoppolom ezt a hiányt.-)
Nem véletlen a cím... Naná, rájött őkelme, hogy hogyan kell felmászni az ülőgarnitúrára, franciaágyra, ide-oda....Mire észbekaptam felmászott az ágyra és kényelmesen a párnának dőlve, teljes megelégedettséggel körültekintve vigyorgott rám és persze várta a dícséretet. Meglepett, mert napokon keresztül próbálkozott és nem járt sikerrel, most pedig egy szempillantás alatt ott ült az ágy tetején. Az eset tanulsága, hogy még jobban rajta kell tartanom a szemem mert gyorsan tanul és roppant kitartó. A lefelé mászás okoz még kihívást, de már tanulja és ha jó kedve van próbálja is csinálni, amit tanítani akarok neki. Nevezetesen, hogy "fordulj hasra és tolass le", mert így talán kevesebb púp lesz a parkettán, de ezt még gyakorolni kell. Nagyon sok figyelmet igényel a drága, mert rengeteg vállalkozókedv szorult belé, én pedig nem szívesen zárom be az állókába, szeretem ha kedvére jöhet-mehet a nappaliban/konyhában. Ez persze azzal jár, hogy semmiféle dologba nem merülhet bele az emberlánya, mert folyamatosan őkelmét kell lesni. Nedda ballagása szombaton volt, egész héten sütöttem a sütiket és ezért kevesebb idő jutott Zsebire, ez nem igazán tetszett neki, de a ballagás és az azzal járó nyüzsi annál inkább:-) Az is igaz, hogy az utóbbi két-három hétben eléggé hiányolta a tesót, mert szegény mindig bezárkózott a szobájába tanulni,így Zsebi szó szerint ki volt csukva, még a szokásos röpke kerülőkre sem mehetett be:-) Ezt nehezményezte és eléggé elbizonytalanodott:-) Az ember azt hinné, hogy ezek után ha véletlenül nyitva találta a szobaajtót berontott, de nem, mert ült előtte tanácstalanul, vagy egyszerűen nem is vette tudomásul, mintha el sem hinné a dolgot. Persze mikor a ballagásra kapott tengernyi virágot behordtuk, neki is ki kellett vennie a részét belőle, főként a tépdesésben múlhatatlanok az érdemei:-) Tetszett neki a sok virág, de ha rajta múlott volna, már mind csak emlék lenne....:-)
Estére új játékot eszelt ki, hogy ezt a bosszantásomra vagy szórakoztatásomra még nem sikerült megfejtenem, de két napja műveli a dolgot. Leül a kiságyban kilógatja a lábait a rácsok között, a cumiját jó messzire elhajítja.... Persze hamar rájön, hogy a cumit nem éri el, a lábait nem tudja visszahúzni, szóval kiabálás lesz a vége. Ilyenkor ki kell szabadítani és vissza kell szerezni az elveszett cumit és persze türelmesnek kell lenni, mert ezt kb. 10szer megismétli 8-10 perc leforgása alatt. Gondolom őt szórakoztatja különben nem művelné ezt... vagy nem?
A Nagypapi nagyhorgász és mint ilyen, fogott is halat, a szegény pára a fürdőkádban kötött ki, hogy Zsebi is megtekinthesse. Mondtam, hogy semmitől nem fél és minden érdekli? Ha rájött volna, hogy hogyan tud bemászni a kádba a hal mellé, gondolkodás nélkül megtette volna. Szerencsére elég magas a kád:-) Az is igaz, hogy azóta, ha lennt van a Mamiéknál akkor számos alkalommal kell a kádat megnézni, pedig a hal már nincs is benne, de ő mindig úgy megy oda, hogy " al". Első útja mindig a kád, hátha... Fel kellett emelni, hogy belenyúlhasson a vízbe és megérinthesse a halat. Többször is végig simogatta a halacska oldalát és persze végtelenül elégedett volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése