Rohan az idő....

Rettenetesen régen nem írtam már... Meg volt az oka, de ez most nem igazán számít.
A csöpp babából, csöppnyi gyermek lett az eltelt néhány hónapban. Olyan gyorsan peregnek a napok és Zsebi olyan gyorsan tanul meg dolgokat, hogy az földöntúli:-) Elmúlt 18 hónapos, becsülettel átvészelte a szurikat, amik a korral járnak, ugye:-) Olyan, mint a nővére, ő is csak akkor kezdett el pityeregni amikor a doktornéni már kihúzta a tűt a combjából, vagy ilyen lassú lenne a felfogása? Ez ilyen esetben szerencse, nem? Mondjuk a pityergés sem tartott sokáig, hamar megvigasztalódott. Ezek az oltások meg sem kottyannak, még csak hőemelkedése sincs tőlük, ugyanolyan eleven kisördög utána is, mint általában. Néhány napja már zárni kell a bejárati ajtót, mert rájött hogyan kell kinyitni és már "sajnos" meg is nőtt hozzá. Igaz még nagyot kell nyújtózkodni a kilincsig és meg kell találni a pont jó helyet az ajtónál, de mivel kellő kitartás van benne és akarat, már többször is kinyitotta az ajtót. Nos, én pedig úgy döntöttem, nem várom meg amíg neki indul a nagyvilágnak.... bezártam a nyavalyást:-) Szerencsére azt még nem sikerült kitalálnia, hogy hogyan is kell a kulcsot elfordítani a zárban, bár gondolom erre sem kell sokáig várni:-)
( Várja a fene:-) ) Mindent alaposan megfigyel és próbálja utánozni amit látott....
A beszéd még várat magára, gondolom nincs mondanivalója:-) Nem, ez nem igaz! Mindent megért és mindent megértet. Kifejlesztett egy saját nyelvet, most tanulom, de azért ő is hajlandó arra, hogy próbálkozzon a mienkkel:-) Van egy "szó", az "abba", ez mindent és bármit jelenthet. Bármi lehet ami neki éppen megtetszett, vagy akar valamit. Rendes, mert türelmesen és kitartóan magyarázza el a dolgokat a nehéz fejű felnőtteknek, néha szó szerint kézzel-lábbal. Imádja a mesekönyveket, szereti a mondókákat, dalocskákat, ő is mondogatja őket, bár igazából, csak a ritmusból lehet még erre következtetni, mivel a saját nyelvén mondja. Persze elég sok dolgot megnevez már számunkra is érthetően, de többségében még babanyelven mondja és  mondja folyamatosan:-) A zokni igazi játék, mert hiába van már egy ideje vége a nyárnak, nem sikerült még megszokni, hogy azt a lábunkon kell tartani, szépen, csöndben lecincálja és eldugja a háta mögé, majd ül ártatlan arccal:-) Hihetetlenül tüneményes.

Futok, szaladok

Telnek-múlnak a napok, szép lassan hetekké híznak..... Ez természetesen nyomot hagy Zsebi fejlődésén, mert rohamos tempóban tanul meg dolgokat. Mindennappal ügyesedik, okosodik és gyakran lep meg bennünket valami új dologgal, sokszor persze kópésággal is, de nem baj, mert azzal is megtanult valamit:-) Már profin közlekedik két lábon, nagyon ritkán fordul elő, hogy mászik és roppant büszke is magára. Végtelenül vicces jelenség amikor felveti a fejét,olyan magasra, hogy az orrába beleesik az eső, kidülleszti a pocakját és olyan tempóban szalad, hogy alig lehet utolérni. Ettől a pozitúrától gondolom áramvonalasabbnak érzi magát:-) Ezért a sietség:-) Ha kiteszsük a lábunkat sétálni elemózsiát mindig kell csomagolni, mert alig indulunk neki, őkelme máris követeli az útravalót ( kiflit, kekszet). Van olyan alkalom, hogy képes egész úton tömni a fejét, ilyenkor nem kell sokra gondolni, de az 1-1,5 órás sétán képes elfogyasztani 3-4 kekszet és egy kiflit felét. Bár,  ha most ezt végig gondolom, akkor egy ilyen csöppnek ez elég sok kaja:-) Nagy-nagy szerencsénk van vele, mert nem igazán válogatós, mindent megeszik és szerencsére eddig még minden gyümölcsnek örült aminek bemutattuk. Az eper annyira bejön az uraságnak, hogy már többször is azt kellett neki mondani, hogy nem kaphat többet, nem tudom mennyit tudna felfalni:-) Nemsokára érik majd a jó, édes, cseresznye is....hmmmmm....Remélem az is csúszni fog, a meggyet is szereti:-) És az is igaz, hogy enni nem lehet előtte, mert ő biztosan odaáll eléd és nem hagy békén amíg néhány falatot nem kap, ebben az sem zavarja, hogy előtte ette degeszre magát.-) Beszélni még nem akar, de mindent megért és meg is érteti magát. Meg vannak a jellemző hangok, mozdulatok mindenre...
Sajnos a nagy növésnek árnyoldalai is vannak.... Mindenhová felmászik, pontosabban, bárhová felmászik, ezért sajna egyre több időt tölt a kalitkában, mert az az egyetlen hely ahonnan még nem tudott meglógni. Nem szívesen korlátozom, de néha háztartásozni is kell és nem mindig tudom rajtatartani a szemem, ilyenkor az állókában köt ki....Van olyan, hogy ezt nem fogja fel tragikusan és persze olyan is, amikor teljesen megsértődik. Nagyon kell vele vigyázni, mert amikor figyelemre vágyik, nyafogásba kezd és olyan szemekkel tud nézni, hogy akkor is megsajnálom, amikor tisztában vagyok vele, hogy manipulál a szentem ( még nincs 14 hónapos). Viszont hisztikét továbbra sem szeretjük, de szerencsére már ő sem látogat meg bennünket olyan gyakran, mint régebben és egy mozdulatra le is áll a műsorával. Ez szerintem óriási eredmény egy ilyen csöppnyi kisbabától. Végtelenül gyorsan tanul, szinte már tud kanállal, önállóan enni és egyedül pohárból inni. Tudja hogyan kell kezet mosni és esti fürdésnél a kádban már ő mutatja is, most már a pofija megmosását  is kezdi pedzegetni:-) A kádra esténként ki lehet tenni a megtelt táblát, mert a sok kacattól éppen befér az uraság, de ha valami véletlenül kimarad azt keresi és persze hangot is ad felháborodásának.
Ha  a Nedda mutat valamit, mindegy mit, azt nullamásodperc alatt megtanulja és bemutatót tart belőle. Sokat vagyunk az udvaron, mert ugye az idő már "kellemesen" meleg, a hintát imádja, képes 10-15 percet is nyugton ülni a fenekén ( ez nála hatalmas eredmény), sőt volt már rá példa, hogy ki kellett venni a hintából ,mert majdnem elaludt. Átálltunk a napközbeni egyszeri alvásra, emiatt előfordult már, hogy az ebédet félbe kellet hagyni, mert elaludt evés  közben az etetőszékben :-) Azért álltunk át, mert a napközbeni kétszeri alvás igazi tortúrát szült, nem akart elaludni, sokáig nyafogott és csak keveset aludt, így meg pillanatok alatt álomba merül és 1,5-2 órát alszik. Maga a tökély és neki is elég ennyi, így sikerül este 8ig elhúzni a lefekvést, nem tovább, de addig talpon van és rosszalkodik, és szerencsére általában reggelig alszik. Perzse vannak kivételek, kb. 2 hete volt néhány napunk, amikor megígértem neki, hogy megy a lelencbe, napokig nem aludtam miatta éjszaka 3 óránál többet. Ő is fáradt volt én meg már nem is éltem...:-) De ez szerencsére nem általános.
Az utóbbi időben többször is kivittük magunkkal a kertbe, onnan meg úgy jött haza, mint egy kismalac, mert neki mindent körbe kell menni, meg kell fogdosni. Igaz, menne keresztül-kasul mindenen, nem számít a szép vetemény, letarolná:-)
Imád az autó csomagtartójában játszani, ha kinyílik, máris startol:-)

Most persze egy igazi kisangyal ,mert nagyon szépen alszik, reményeim szerint reggelig:-)

Bátor vagyok....

 Húúúúúh, de gyorsan megy az idő:-) Nos, az emúlt pár hétben eléggé el voltam foglalva, emiatt jó régen nem számoltam be arról, hogy mit tanultunk és hol is tartunk most. Azonnal be is stoppolom ezt a hiányt.-)
Nem véletlen a cím... Naná, rájött őkelme, hogy hogyan kell felmászni az ülőgarnitúrára, franciaágyra, ide-oda....Mire észbekaptam felmászott az ágyra és kényelmesen a párnának dőlve, teljes megelégedettséggel körültekintve vigyorgott rám és persze várta a dícséretet. Meglepett, mert napokon keresztül próbálkozott és nem járt sikerrel, most pedig egy szempillantás alatt ott ült az ágy tetején. Az eset tanulsága, hogy még jobban rajta kell tartanom a szemem mert gyorsan tanul és roppant kitartó. A lefelé mászás okoz még kihívást, de már tanulja és ha jó kedve van próbálja is csinálni, amit tanítani akarok neki. Nevezetesen, hogy "fordulj hasra és tolass le", mert így talán kevesebb púp lesz a parkettán,  de ezt még gyakorolni kell. Nagyon sok figyelmet igényel a drága, mert rengeteg vállalkozókedv szorult belé, én pedig nem szívesen zárom be az állókába,  szeretem ha kedvére jöhet-mehet a nappaliban/konyhában. Ez persze azzal jár, hogy semmiféle dologba nem merülhet bele az emberlánya, mert folyamatosan őkelmét kell lesni. Nedda ballagása szombaton volt, egész héten sütöttem a sütiket és ezért kevesebb idő jutott Zsebire, ez nem igazán tetszett neki, de a ballagás és az azzal járó nyüzsi annál inkább:-) Az is igaz, hogy az utóbbi két-három hétben eléggé hiányolta a tesót, mert szegény mindig bezárkózott a szobájába tanulni,így Zsebi szó szerint ki volt csukva, még a szokásos röpke kerülőkre sem mehetett be:-) Ezt nehezményezte és eléggé elbizonytalanodott:-) Az ember azt hinné, hogy ezek után ha véletlenül nyitva találta a szobaajtót berontott, de nem, mert ült előtte tanácstalanul, vagy egyszerűen nem is vette tudomásul, mintha el sem hinné a dolgot. Persze mikor a ballagásra kapott tengernyi virágot behordtuk, neki is ki kellett vennie a részét belőle, főként a tépdesésben múlhatatlanok az érdemei:-) Tetszett neki a sok virág, de ha rajta múlott volna, már mind csak emlék lenne....:-)
Estére új játékot eszelt ki, hogy ezt a bosszantásomra vagy szórakoztatásomra még nem sikerült megfejtenem, de két napja műveli a dolgot. Leül a kiságyban kilógatja a lábait a rácsok között, a cumiját jó messzire elhajítja.... Persze hamar rájön, hogy a cumit nem éri el, a lábait nem tudja visszahúzni, szóval kiabálás lesz a vége. Ilyenkor ki kell szabadítani és vissza kell szerezni az elveszett cumit és persze türelmesnek kell lenni, mert ezt kb. 10szer megismétli 8-10 perc leforgása alatt. Gondolom őt szórakoztatja különben nem művelné ezt... vagy nem?
A Nagypapi nagyhorgász és mint ilyen, fogott is halat, a szegény pára  a fürdőkádban kötött ki, hogy Zsebi is megtekinthesse. Mondtam, hogy semmitől nem fél és minden érdekli? Ha rájött volna, hogy hogyan tud bemászni a kádba a hal mellé, gondolkodás nélkül megtette volna. Szerencsére elég magas a kád:-) Az is igaz, hogy azóta, ha lennt van a Mamiéknál akkor számos alkalommal kell a kádat megnézni, pedig a hal már nincs is benne, de ő mindig úgy megy oda, hogy " al". Első útja mindig a kád, hátha... Fel kellett emelni, hogy belenyúlhasson a vízbe és megérinthesse a halat. Többször is végig simogatta a halacska oldalát és persze végtelenül elégedett volt...

Vigyázz jövök!

Vigyázz, mert már nem gondolkodom, hogy elinduljak, ne induljak.... Megyek. Csak nem mindig sikerül két lábon odaérni, előfordul, hogy a cél előtt felborulok, de egyre ügyesebben esem le a kétlábamról. Majdnem mindig megúszom koppanás nélkül. Majdnem mindig. Ma nem sikerült, ezért lett egy púp az utcakövön, naná, hogy bömbiztem. De már nem fáj:-)
Gyakorlat teszi a mestert tartja a mondás és ez teljesen így is van, minél bátrabb, minél többet megy annál ügyesebb. Általában szerencséje van, mert tényleg egyre ügyesebb ami az esést illeti, többnyire időben leér a kétkeze, vagy sikerül fenékre huppanni. Többnyire... Aztán persze vannak kivételek, mint a mai, amikor nem lehet időben elkapni, de szerencsére ügyesen vigyáznak rá az őrangyalai is. És én is igyekszem résen lenni:-)

Kapott egy klassz hintát, az udvaron sikerült is felállítani, nagyon tetszik neki és több kört is kell menni arrafelé. Sétálás közben 3-4 alkalommal kell hintázni kicsit, aztán lehet menni további dolgokat felfedezni. Rengeteg felderítésreváró dolog van egy udvarban, minden érdekes. Ha a kisautó itt áll, akkor azt minden alkalommal körbe-körbe kell kerülni és meg kell kopogtatni alaposan minden lámpát, ajtót rajta.-) Rengeteg kinnti kacatra sikerült szerttenni, bőven válogathat és meg is teszi. Persze minden csak néhány percig érdekes... És még nem is vittünk le mindent az udvarra. Most a lakás is igazi csatatér tud lenni, mert nagyon nagy gyakorlata van már a kacatok szétdobálásában. Néha lépni nem lehet, mert mindig a talpad alá kerül valami. Aztán meg itt vannak a zenélős, dudálós, hangoskodós játékok, képes perceken keresztül nyomogatni a  gombokat. Ő élvezi, én néha fejfájásra panaszkodnék....:-) Szerencsére, ha egy mesekönyvvel ülünk le az is igazi boldogsággal tudja eltölteni és képes legalább öt percig annyira nyugodtan maradni, hogy a könyv túléli a lapozgatást:-) A zenés, verses mondókákat igazán imádja, ő is mondja közben a magáét, csak még sajna nem tudom, hogy ő  melyik dalnál jár éppen:-)
Családilag, a Neddával, megállapodtunk abban, hogy Zsebi első szava az "adjál" (pontosabban - "aggyá" ) lett, ezt már helynek és helyzetnek megfelelően használja:-) Tudja, hogy mit jelent és  mikor kell emelkedő hangerővel alkalmazni..... A másik nem hivatalos első szó az pedig az "egy", mivel ezt is mondja, de csak néhány napja és még nem igazán köti semmihez,  de ha a beszélős labda mondja ő precízen ismétli:-) És harmadik napja próbálkozik a "mammmma"-val, de ezt még gyakorolni kell, persze jobban menne, ha nem bohóckodna közben.... Igazi egyéniség, mindene a szereplés és ő akar mindig a középpont lenni:-) És persze sikerül is neki....
Új szokása, hogy előre hajol fejét leteszi a parkettára, szőnyegre és átnéz a lábai között....

Ezzel aztán jól össze is tudja zavarni magát, mert amikor normál nézetre vált, nem mindig találja meg amit előtte fejen állva éppen kinézett magának:-)

A SZÜLINAP!

Egy éves lettem én....:-)
Bezony, viharos gyorsasággal eltelt az elmúlt év. A csöpp kisemberből, aki kicsit zűrösen született és akiért aggódni kellett, egy fürge, huncut, örökmozgó kisördög lett:-) Igen, kicsit megijesztett engem egyéve.. Hmmm..... Már bennt lakóként is örökmozgó volt, ennek köszönhetően rendesen körbetekerte magán a köldökzsinórt és az nem volt elég, hogy fojtogatta magát, még a kezét is lekötötte....Persze nem is volt elég levegője egy rendes bömbihez, egyáltalán nem is sírt fel, de szerencsére ennek semmilyen utóhatása nem lett:-) Másnap reggelre már remekül volt, kijöhetett az inkubátorból:-) Aztán persze, hogy ne menjen minden simán őkelme szépen "megsárgult":-) Emiatt 1 teljes napig nem volt hajlandó enni, én meg izgulhattam megint, hogy ha nem kezd el szopizni akkor nem engednek bennünket haza a kórházból, csak később, én meg már nagyon jöttem volna:-) De jól viselkedett ekkor is, mert némi rávezetéssel ugyan, de másnaptól már evett ahogyan kell, ígyhát a rendes 5 nap leteltével haza is jöhettünk végre:-) Itthon már minden simán ment, egy kis tündérbabát kaptunk:-)

Aztán teltek-múltak a hónapok, megtanultunk forgolódni, oldalra, hasra.
Aztán jött a térdre emelkedés és rájött arra is, hogy előrefelé is lehet mászni....-)

Közben persze kibújt 8 fogacskánk és szépen megnőtt a hajunk is és megtanultunk mindenfélét, amit egy ilyen kis csöppnek meg kell tanulni. Sokat énekelünk( Ezt talán az én hangommal nem kellene, de remélem nem lesz káros utóhatása:-) ), sok-sok verset mondunk, vannak kedvencek is, azokat többször kell elővenni. Mesélünk, rajzolunk, játszunk, rosszalkodunk és nagyon - nagyon sok mindent megtanulunk minden egyes nap. Szeretünk enni és szeret pohárból inni, a kanálból a kaja még inkább a padlón köt ki, de nem baj, próbálkozik rendületlenül. Szeretjük a kiflit és a kekszet.

És nem kezdődhet el a nap tejbedara nélkül.:-) Mondhatnám, hogy röviden ennyi az elmúlt év, de ez nem igaz, mert ennél sokkal-sokkal több. Ha kérhet az ember tökéletes kisbabát, akkor én köszönöm, ezt a részt kipipáltam:-) Igen, így van, elfogulatlanság nélkül mondhatnám, hogy tökéletes, mint a tesója, de hol vagyok én elfogulatlan, ha róluk van szó???? Nem baj, mert nekem ők a legszebbek, legokosabbak, leglegebbek:-)))
Az tény, hogy nagyon gazdag volt a mai nap Zsebi számára, mert nem igazán tudta, hogy a sok minden közül mit is nézzen meg, rágjon meg, ráncigáljon meg.-) Volt ideje egész délután mindent alaposan megvizsgálni:-) Meg is tette.-) Egy komoly gépjármű park alakult ki a lakásban, nem nagyon lehetett lépni a sok mindentől, tele lett a gardrób a kacatokkal.-)

Holnap folytathatja az ismerkedést. És ha rendes leszek még a maradék tortájából is kaphat pár falatot.-) Nagyon csúszott neki, aminek örülök, mert én követtem el a szülinapi tortáját.-)
Most persze, mint egy kisangyal alszik, mert ugye rettenetesen fárasztó volt a nap, sok vendég meg minden:-) Pedig hát mindenki őt ünnepelte, vele akart játszani... Szóval a sztárság kivette estére belőle a tartalékokat....Nem baj, reggelre megint tele lesz energiával....
A szülinapja örömére, hogy ő is adjon valamit, ma úgy döntött, hogy ő már tud önállóan járni és ebből bemutatót is tartott, nem kis sikerrel:-) Ezt kaptuk tőle ajándékba.-) Jön-megy, hol kétlábon, hol négykéztérden, valameddig mászik, felkapaszkodik, feláll és megy tovább kétlábon. Vagy esetleg fordítva, elindul, aztán úgy gondolja gyorsabb, ha mászva folytatja az utat, lehuppan és csattog tovább. És persze hihetetlenül büszke magára.:-) A motorral, autóval még csak hátramenetben tud közlekedni, előre még nem megy:-)

Bár az is igaz, hogy mászni is először hátrafelé tudott, csak később váltott irányt. Gondolom ez most is így lesz.
2011. április 9-én 17:25 perckor született 3250 grammal és 55 centivel, ma 2012. április 9-én 10300 gramm és 76 centi. Kicsi vagyok és, majd megnövök én.....:-)

Már megint a virág:-)

Én nem tudtam ,de gondolom, hogy most megint tanultam valami újat, mert eddig azt hittem, hogy a szobanövények, szép, de viszonylag passzív élőlények, nem nagyon mászkálnak el. Ám Zsebivel valahogy szívesen játszanak és ilyenkor leugrálnak a kényelmes, megszokott helyükről. Igen ám, de ezek a buta virágok nem tudják, hogy az ilyen hirtelen ugrálás megijeszti az ilyen csöpp kisbabákat....:-) És könnyen sírás lesz a vége. Látjuk szegény, buta virágot oldalán feküdni a kövön és ez a rosszcsont virág még a földet is szétszórta maga körül, jól ráijesztve ezzel az ártatlan kisbabára:-)Aki persze telitorokból hangoskodik, mert igazán, rettenetesen megijedt és valódi krokodil könnyeket hullat, de szerencsére ilyenkor hamar megvigasztalódik.... Megjegyzem van is miért megijedni, mert elég sokszor figyelmeztetem, hogy ne babrálja a virágokat. Azt még nem sikerült megfejtenem, hogy hogyan tudott elpucolni a tetthelyről olyan gyorsan, hogy egy szem virágföld nem került rá:-)Nem és nem fogok elpakolni mindent, meg kell tanulnia az uraságnak, hogy vannak dolgok amiket nem szabad, de ha nem tud uralkodni magán akkor annak következményei vannak. Nem is lesz ezzel baj, mert okos és értelmes kisbaba, de mégcsak 1 éves.... Mégcsak?????? Már!!!!!!!!!!!! Nem tudom, hogy ez hogy történt, de egy pillanat alatt letelt az egy év. Éppen húsvét hétfőn lesz a szülinapja. Teljesen öregszik a kiccsávó:-) Remélem addigra már profin megy a járás is, egyre bátrabb, már sokszor elenged mindent, ha hívom 4-5 lépést megtesz. Igaz, hogy elég sokat is gyakorolunk. Nem tudom, hogy "mi lesz ha nagy lesz", de most azt gondolom, hogy szabadulóművész lesz.....Ki kellett cserélni a járókát egy magasabbra, mert a régiből már majdnem kimászott....Bezony:-) Ez most kb. 10 centivel magasabb, tehát számításaim szerint nyár közepéig jó lesz:-) Havonta nő egy centit és hetente hízik 10 dekát, mindezt úgy, hogy meg nem áll egy pillanatra sem, roppant aktív. Gondolom eléget úgy napi 10ezer kalóriát. Bár amilyen étvágya van, el is fogyaszt annyit. :-)Az biztos, hogy enni nem lehet előtte, úgy hogy ő ne kapjon, de igazán nem válogatós. Szívesen megeszik mindent amivel kínálva van. Ma például istenire sikerült a paradicsom leves, akkora adagot tolt be belőle ami egy felnőttnek is becsületére válik. Az almát már nem kéri ha pépesítve van, fel kell szeletelni és ő szépen elrágogatja. Ez most a legújabb kedvenc csemegéje.-) Mókás hallani ahogyan ropog a foga alatt:-) És persze kellően büszke is magára és elvárja a dícséretet. Amivel nem is fukarkodunk, mert ezek igazán dícséretes dolgok:-) Ha sétálni megyünk elemózsiát kell csomagolni, mert ő félúton elkezdi követelni a kekszet vagy kiflit. Mindegy, csak valami ilyesmi legyen. Tekintélyes mennyiségű morzsát termel ilyenkor, de úgy tűnik, hogy valamennyi a bendőjébe is jut, mert nem reklamál tovább és 2-3 szem keksz vagy fél kifli őt teljesen boldoggá teszi. Ha kinn sétálunk az udvaron a szomszédék Goldi kutyáját mindig meg kell nézni. Goldi odajön a kerítéshez és veszett nyüsszögésbe, nyöszörgésbe kezd és Zsebi utánozza, jól elbeszélgetnek:-) Egyik nap megnyalta Bálint kezét amivel a kerítésbe kapaszkodott, Zsebi ezen teljesen megdöbbent, nem tudta mirevélni a dolgot, de igazi hős, mert nem kezdett sírni, de elengedte a kerítést:-) Egy újabb élménnyel gazdagodott:-) Tegnap futóedzést tartott a járókában, egyik sarokból a másikba szaladgált és minden érkezéskor sikított egy nagyot, rettenetesen élvezte, én 5 perc után már kevésbé.... Lehet, hogy operaénekes lesz? a hangereje már most adott hozzá. Nem is értem, hogy egy ilyen csöpp gyerekből honnan jön ilyen hangerő:-)

Jár a baba jár????

Vagy Nem? Mi számít? A kérdés azért jogos, mert ha csak 3-4 lépést kell megtenni akkor már sok esetben minden kapaszkodás nélkül megy - ha hívom akkor persze nem, inkább lehuppan és mászik, hogy minélelőbb odaérjen - , de az is lehet, hogy mindez puszta figyelmetlenség részéről:-) mivel azt a néhány lépést úgy teszi meg mintha nem is figyelne oda arra, hogy nincs kapaszkodója. Egyszerűen el akar érni valahová és odamegy, de ilyenkor azt látom, hogy észre sem veszi, hogy nem kapaszkodik :-)
Itt a jó idő és ezt nagyon értékeli, mert az öltözködés lényegesen egyszerűbbé vált, kevesebb is köztünk a konfliktus:-) Ez persze azt is jelenti, hogy ő is sokkal könnyebben mozog, valószínűleg ez is sokat segít abban, hogy a járása az önállóság  felé ilyen hirtelen, ilyen sokat fejlődött. Sok időt töltünk az udvaron és ilyenkor gyakorolunk:-) Emiatt aztán  estére olyan fáradtak vagyunk, hogy alig várjuk a fürdést. Naná.... azt meg persze csak álmodom, hogy ilyenkor már kicsit visszavesz... Még rosszabb, mint napközben, mert turbo fokozatra kapcsol, gondolom a vésztartalékállapot teszi ezt. Minden energiáját összeszedi, hogy kitartson, csak kicsit túllő a célon. Teljesen megkergül miután tisztára suvickolva kiszabadul a fürdőből, nem lehet lekötni a figyelmét, leültetni meg pláne nem lehet, jön-megy, pörög-forog, mindent amit elér ledobál. Olyan távolságra képes elhajigálni a dolgokat, hogy az igazán dicséretes. Igaz elég sajátos technikát dolgozott ki, de hatásosat.... Szép dobásai vannak:-) Ilyenkor nagyon kell rá ügyelni, mert a nagy tombolás közben többször is képes gyors egymásutánban  még a saját lábáról is leesni, viszi a lendület és sokkal nehezebben kontrollálja a mozgását, mint egyébként szokta:-) Vicces látvány, de igazán fárasztó. Próbálom kicsit kitolni még a lefekvés idejét, mert max. félnyolcig bírja, félhétkor már fürdeni kell és utána még tombol kicsit, de nem is tudom, hogy hogyan fog sikerülni, talán majd ha tovább lesz világos, remélem. A gáz az, hogy amikor napközben többet alszik sem bírja tovább este, akkor is kidől félnyolckor, szóval ezt a lehetőséget ellőttem:-) Ki kell találnom valami okosat ( talán sikerül, még nekem is ), hogy működjön majd a dolog.
Szerencsére az, hogy ilyen korán elalszik este, nem jelent korai kelést reggel, 7 körül ébred, amit még én is elfogadhatónak tartok. Bár üröm az örömben, hogy hajnal 3-4 körül van egy olyan időszaka amikor szórakozna, ha hagynám.:-) De nem engedem, hogy ilyenkor játszon, lefektetem és kész, amit ő persze játéknak vél és jókat kacag rajtam, de szerencsére elég álmos hozzá, hogy legfeljebb félóra kuncugás, rugdalás és piszkálódás után aludjon tovább, mintha misem történt volna. Ezt még én sem értékelem katasztrófának, általában:-)
Nagyon szeret kenyeret, kiflit, kekszet rágni. Bár azt nem tudom, hogy mennyi hasznosul ezekből a bendőjében, de azt látom, hogy morzsaként igazán tetemes mennyiség kerül szétszórásra. Nem baj, mert legalább van miért elővenni a porszívót. Lehet, hogy ezért csinálja?:-))) Mert a porszívót rendületlenül imádja, hihetetlenül tud örülni amikor előkerül a szekrényből:-) A másik nagy kedvenc a garázs, mert olyan nincs, hogy amikor lennt vagyunk oda ne menjünk be 8-10 alkalommal körülnézni. Majd jól megmutatom neki, hogyan kell szétdobálni ott is mindent, had "örüljön" a Nagypapi:-)

Mit jelent a nagy csönd?:-)

Miért van az, hogy minden szülő - jómagam is - azt tartja, hogy ha a gyerkőc túlságosan csendben van, az nem jelent túl jót? Több dologra is gyanakszunk ilyenkor. Talán beteg a kölök vagy nagy bölcsességgel sejtjük, hogy épp olyan dolgot próbál ki, amit már néhányszor megtiltottunk neki..... Szóval a csend az nem mindig jó....  Miért is fejtegetem ezt a kérdést? Nos, soha nem engedtem Neddának sem, hogy a fiókokat kiráncigálja, kipakoljon a szekrényből, csak azért, hogy lekösse magát. Bálintnak sem tervezek engedni ezügyben. A különbség azonban fényévnyi, amíg a kiscsajnak annak idején elég volt egyszer elmondani ( szerencsénkre nem mutatott különösebb érdeklődést a fiókok iránt:-) ) addig ez a kisvakarcs simán elengedi a füle mellett amikor rászólok. Fiókunk pedig rengeteg van, tehát a csábítás óriási:-) Napközben ha nem feltétlenül szükséges már nem kalitkázom be, hagyom jönni-menni. Nincs is ebből semmi gond, mert nagyjából  kompatibilis vele a lakás, csak szekrény és fiók ne lenne. Egyszerűen nem tud ellenállni:-) Nagy-nagy csönd... És hol találod? Na, hol? Ül  a szekrény előtt és teljes nyugalomban pakolja ki az alsó fiókot.... Tündéri vigyorral nyugtázza, hogy lebukott... Nem tud elmenni a szekrény előtt, hogy ne rángatná meg az ajtaját vagy ne kapaszkodna bele a fiókba:-)

Kezdtem azt hinni, hogy a napközbeni alvás kérdése is megoldódott, de sajna csak néhány napig tartott a dolog és már megint csak félórákat hajlandó aludni. Ami azért gáz, mert rettenetesen elfárad, hiszen rengeteget dolgozik. Elképesztő, hogy meg nem áll egy pillanatra sem, folyamatosan nyüzsög, jön-megy, valamit mindig kalapál, rángat, dobál....Még nézni is fárasztó, ezért lenne jó, ha kicsit többet pihenne, de nem és nem hajlandó. Estére pedig már teljesen kész... Ma is, a fürdés előtt már teljesen zizi volt, semmivel sem lehetett a kedvében járni. Még jó, hogy a vízben kicsit felfrissül és utána azért könnyebb vele, de félnyolc a vége, ott kidőlünk. Remélem, hogy a nyáron, amikor sokáig világos lesz, ezen majd tudunk kicsit csalni. Jó lenne, legalább nyolcig ébren tartani.....:-) Majd meglátjuk!
Most már teljesen biztos, hogy a közelgő szülinapjára szájkosarat kap. Lefog és harap....:-) Olyan erővel képes belekapaszkodni a ruhádba és odahúzni magához egy falásra, ami szerintem becsületére válik egy ilyen csöpp embernek:-) Minden elismerésem az övé lenne, ha nem nekem fájna.... És nem csak nekem:-) A Papinak az orrába harapot:-)  a Mamit is megrágta itt-ott és a Nedda sem tud megmenekülni a rágcsálás elől, pedig nagyon igyekszik:-) Már 8 foggal tud harapni.... Hurrá:-)
Vásárolj ÓRIÁSI kedvezménnyel!

Ajjajjjjj, eltörött.......

Drága gyermeknek sikerült felborítania a kedvenc virágtartómat - amit még réges-régen kaptam a legjobb csapattól, akikkel együtt dolgozhattam - és csoda szép volt a kaspó benne...Nos, ez már a múlté, mert apróra törött:-) ( bocsi csajok )Mindezt kevesebb, mint egy másodperc alatt sikerült végrehajtania és persze még őt kellett vigasztalni.... Neki nem görbült hajaszála sem, bár ez inkább az őt vigyázó őrangyaloknak köszönhető, de elég gyors voltam én is, szerencsére. Egyszerűen elképesztően gyors... Tudom, hogy nem lehet felügyelet nélkül hagyni, de azt, hogy már 0 másodpercre sem vehetem le róla a szemem.... Soha nem mutatott érdeklődést a virágtartó után és ráadásul nehezen megközelíthető helyen is volt... Nos, leleményességért nem kell máshová fordulnia és gondolom soha nem fogok rájönni, hogy hogyan is csinálta...

Úgy tűnik, hogy most már megérkezik a tavasz... sokat vagyunk az udvaron is, mert mindent meg kell ismerni és be kell barangolni az egész kertet. Milyen klassz lesz, ha már olyan meleg lesz, hogy ehhez nem kell ennyi ruha, mint most. Még mindig nem akar egyedül, önállóan járni, de az állókát naponta többször is körbeszaladja. Ez szó szerint értendő, mert a tempó már nem a sétálós, hogy hová siet körbe-körbe azt nem tudom, de lehet, hogy már ő is a tavaszi sétákra tréningezik:-) Ma 11 hónapos!!!!! El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan eltelt ennyi idő..... Viharos tempóban fejlődik, nagyon gyorsan tanul és minden érdekli. Ha jó vagyok nála még szót is fogad elsőre. Tökéletes kisbaba és ezt szemernyi elfogultság nélkül mondom....:-) Pont annyira rosszcsont és eleven amennyire ez kell. Nagyon huncutul tud nézni és mosolyogni, amivel persze rögtön mindenkit leszerel a lábáról. Csodaszép fekete szemei vannak, szép hosszú pillákkal és már most úgy tud velük nézni, hogy a csajok sorba esnek le a lábukról. Idősebbek és fiatalabbak válogatás nélkül:-) Mi lesz itt később????:-) Fürdeni imád, ha azt hallja, hogy a fürdőben valaki megengedi a csapot, máris megy és veri az ajtót. Bár az is igaz, hogy ki nem állhatja a csukott ajtókat, mert az ugye azt jelenti, hogy korlátozzák a szabad rosszalkodás gyakorlásban és ezt nem tűrheti....Minden csukott ajtót két kézzel kell verni, hátha valaki megkönyörül és beengedi. A fülei teljesen erre vannak kihegyezve, mert ha valamelyik ajtó kinyílik, máris csattog ezerrel, hátha odaér mielőtt becsukják:-) Gyorsnak kell lenni... Az esti elalvást már sikerült rendes mederbe terelni, szerencsére. Most már gyorsabban és könnyebben alszik el, az is igaz, hogy kellően elfárad ehhez napközben, mert egy pillanatra meg nem áll, neki folyton mozgásban kell lennie. Szép lassan leszokik a ciciről is, bár a napközbeni elalváshoz még mindig követeli...Nincs mit tenni... 50-90% kedvzemény!

A "másik" baba....

Képzeld, lakik nálunk egy másik Kismanó is. Igaz, hogy nem mindig látjuk és olyan csöndes, hogy soha nem halljuk a hangját. Az is igaz, hogy teljesen hasonlít Bálintra. Bezony..... ÉS mivel szeretjük, ezért naponta többször is megnézzük, hogy itt van e még, és jól van e, és még puszit is adunk neki. Jópofa ez a másik baba. Ennek a sok szeretésnek és puszinak az az eredménye, hogy nem tudom elégszer letörölni a tükröt, ahhoz, hogy tiszta legyen. Mindig tele van pracli nyomokkal...

Kezdi már sejteni ezt a tükör dolgot, hogy ki is van ott és, hogy aki ott van, az igazából hol is van. Na, ezt aztán jó kuszán magyaráztam, de ennél ügyesebben nem tudom. Szóval, azért van ez, mert amikor illegeti magát a tükör előtt akkor először a tükörben néz rám, majd megfordul és szemügyre vesz ismét, aztán megint a tükörben néz meg magának. 

Igazi kis sajtkukac, folyamatosan mozgásban van, még mindig nem jár egyedül, csak ha kapaszkodhat legalább egy ujjba - a  fakanalas trükköt, ami a nővérénél bevált anno:-)), még nem mertem bevetni, mert nem áll elég stabilan - de ha bírja a derekad és mindkét kezed felajánlod kapaszkodásra, akkor olyan gyorsan szedi a lábacskáit, hogy néha bizony összeakadnak:-) Gyorsabban akar menni, mint amennyire tud.

Teljesen beleszeretett az etetőszékébe, csak nem benne ülni szeret, hanem alatta tanyázni és persze rángatni, rázni a széket.

Teljesen megbízhatatlan, már nulla másodpercig lehet hátat fordítani neki, ha benne ül a székben, mert egyik nap azon kaptam, hogy felállt benne és éppen készült fellépni a szék elejére szerelt kis asztalkára..... És még nincs egyéves sem!!!!!!! Mindenhová megpróbál felmászni és roppant kitartó, nem adja fel könnyen, képes hosszú perceken át próbálkozni, de szerencsére nem szokot kijönni a sodrából, ha valami nem sikerül. Ritkán fordul elő, hogy nyafogás lesz a vége, inkább talál magának más kipróbálnivalót. Teljesen gazdag fantáziával áldotta meg a sors és végtelen kíváncsisággal. Az biztos, hogy hallás és látás vizsgálat nem szükséges, mert mindkét érzékszerve tökéletesen működik:-) Sőt... Mindent meghall és pontosan tudja hová kell nézni, honnan ered a zajforrás. A Nagymami igazán hallkan próbál bejönni, de mindegy hol vagyunk, abban a pillanatban, hogy nyílik az ajtó, máris startol felé.  A látása is hasonlóan hibátlan a legkisebb szöszt, morzsát is észreveszi és képes percekig vacakolni vele, pöckölgeti, tologatja, játszik, mint macska a kisegérrel. És persze a szösz és morzsa ugyanarra a sorsra jut, mint a kisegér, felfalják.:-) )

Okos és érdeklődő, nagyon nyitott a világra és semmitől sem fél, szerencsére. A porszívót és más berregő konyhai kütyüket imádja. Igazi felfedező, folyamatos szökésben van, nagyon kell ügyelni, hogy mit teszel ha látja, mert azonnal leutánoz. Fióknyitogatásban verhetetlen, van is köztünk súrlódás emiatt, de szerencsére türelmes velem. A zöld kiskockát már felismeri, tudja, hogy az a zöld és ha kéred hibapont nélkül teljesít:-) Bár az "add ide- kérem szépen" az addig teljesül, hogy nyújtja, de oda már nem adja a kezembe, kedves mosoly kiséretében visszadobja a többihez, vagy elhajítja jó messzire..... De nem baj, mert az okoskönyvek azt írják, hogy ez így van rendjén, szóval a kiccsávó hozza a papírformát.:-)

Napi 500 nem-nem:-)

Úgy számolom, hogy nagyjából ennyiszer hangzik el napközben ez az egy szó és mindig duplázva.:-) És még nem unja.... Gondolkozzunk kicsit, mi "fölnőttek" mit szólnánk, ha ennyiszer intenének minket arra, hogy amire éppen készülünk az helytelen dolog? Hány percre volna szükség, hogy az illetőt melegebb éghajlatra irányítsuk?:-) A drága gyermeknek végtelen türelme van velem szemben, igyekszik megtanítani arra, hogy kevesebbszer mondjam, mert hát érti ő, de a kíváncsiság és a kópéság az nagyúr. Igazán megértő és elnéző. Előfordul, hogy megteszi amit kérek, és odébbmegy 30 másodpercre és amikor úgy gondolja, hogy már túlléptem ezen a problémán ismét megtépi a virágot, kipakolja a DVD-ket, ellopja a telefont, távirányítót és megpróbálja lerázni a ruhákat a kinyitható ruhaszáratóról. Leleményes és bőséges fantáziával áldotta meg a sors, remélem ez megmarad és későbbiekben még nagyobb hasznát is veszi, mint most.
Egyre több alkalommal kér a cumi helyett pohárból inni. Ez jó, sőt nagyon jó, mert ha a vizet a cumisüvegből kéri és ezt a járókában teszi, előbb-utóbb uszodát hoz létre a járókából, mert amint eleget ivott máris nyomkodja ki a vizet a cumiból és persze tapicskolja szét:-) Majdnem mindig gyorsabb nálam... ez gáz?
Ha kanalat kap a kezébe rögtön tudja, hogy mit kell vele tennie és azt is, hogy hová kell tenni:-) Bármilyen halk vagyok az mindig túl hangos, ha arról van szó, hogy elkezdem összekészíteni az éppen aktuális kaját. Amint meghallja máris csattog a konyhába és kapaszkodik fel, annyira örül, hogy hangosan kiabál, ez nem változott, elég ha edényt lát a tűzhelyen, azt neki meg kell néznie - azonnal - és  az " AAAHHHH" nem maradhat el. Szerencsére kezd viszzatérni a jó étvágya - bár még nem bújt ki mind a három fogacska - már nem kell annyit tukmálni, amit elé pakolok azt be is falja, a paradicsomos húsgombócból annyit megevett, hogy a Nedda sem  bírt belőle többet:-)
Van egy szép, méretes cipőkanalunk  - lustáknak vagy fájós derekúaknak - azt megszerezte magának és a keze meghosszabbításaként kezeli. Szépen, kellő távolságra leül a virág elé - szavam nem lehet, ugye - és azzal piszkálja a szegény szobanövényeket ( a Benjáminom idén ritka csúf ), amelyek egyre nehezebben viselik ezt, mert nem a legszebbek mostanság.... Eléggé kell vigyázni a kisfickóval ilyenkor, mert ön-, és közveszélyes azzal a cipőkanállal, igaz a saját orrán, kobakján kívül más személyekben még nem okozott kárt, de ez nem rajta múlott.
Az önálló járás iránti érdelkődése töretlen, csak az egyensúlya nem érkezett még meg teljesen. Az is igaz, hogy néha elfelejti ezt és nem kapaszkodik, aztán van "puff", de egyre ügyesebben esik:-)
Mindennap igyekszik engem tanítani néhány új szóra, mert nem kapott mellém tolmácsot, de azt gondolom, hogy van hová fejlődnöm.... Ül a parkettán, járókában és dumál, mondja folyamatosan, de sajna csak ő érti, hogy mit. Most a kedvence, hogy csettintget a nyelvével:.-) ezzel jól el is szórakoztatja magát.

Sétálunk-sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk.

Ki ne ismerné ezt a versikét?  Akinek gyerkőce van az tuti, hogy pár százezerszer elmondta... 9-12 hónapos kölöknél naponta sokszor. Mi is ismételgetjük rendesen. Örömmel tapasztalom, hogy aggodalmaim ellenére azért az önállóan járás iránti érdeklődése nem veszett el azzal, hogy profi módon mászik négykéztérden:-) Igaz kicsit lanyhult, de piszkálja a csőrét a kétlábon járás:-) Már egyre többször megtörténik, hogy egyik kezét kihúzza az ember markából és csak fél kezét engedi tartani. Ilyenkor fordul elő, hogy tulajdonképpen körbe-körbe járunk, de őt ez is kellően szórakoztatja. Azt nem tudom, hogy az miért van, hogy ha a bal kezét fogom ügyesebben jár és ilyen esetben még haladunk is egyenesen előre, ha a jobb praclija van a kezemben, akkor meg sokszor csak körözünk.:-) Nem baj van még mit gyakorolni, eddig azt hittem, hogy biztosan jobb kezes lesz, de most már nem vagyok bizti benne, mert van amit csak jobb kézzel vesz el és mást meg csak a  ballal:-) Igaz a nővére már sulis volt és még mindig mindkét kezét használta, csak később lett egyértelműen balkezes. Zsebit eddig egyértelműnek láttam, de mostanában elbizonytalanít:-)
Fura ellentmondásban van saját fóbiájával, bár neki a kint sétálás és a cipő viselése nem függ össze....
Azt akarom ezzel mondan, hogy a cipőt még mindig percenként 4szer lerúgja a lábáról amikor a babakocsiban dekkol, de folyamatosan ki akar jöbbi és sétálni szeretne. Bemutattuk a lépcsőnek, kicsit magasak még neki a lépcsőfokok, de azért persze megpróbált fellépni, cirka 10 perc alatt meg is tettük azt a 16 lépcsőfokot:-) Rettenetesen el is fáradt tőle...., de sajnos 1 perc alatt ki is pihente magát és máris megint turbo üzemmódba kapcsolt. Irigylem az energiáját.
Nem szeretném elkiabálni, de ha nem tévedek, a napközbeni alvást sikerült megfelelőbb mederbe terelni. Már nem 20 percet alszik, hanem majdnem egy teljes órát:-) Bezony.... Azt nem mondom, hogy magától lefekszik - de szép is lenne - de már ez is óriási haladás. Az esték is szépen alakulnak, kevesebb már a műsorozás. Rendes gyerkőc, csak néha óriási adagokat emészt el türelmem tartalékaiból, de mázli, hogy gyakran tölti újra, úgyhogy mindig pozitív az egyenlege:-) Igaz vannak visszatérő dolgai, mint a virágok terrorizálása, fiókcincálás, de hát igazi kisördög az lenne a csoda, ha nem rosszalkodna. Tudja ő persze, hogy mikor tesz rosszat, mert már csóválja előre a fejecskéjét, na de a világ legjobb mókája megismerkedni a dolgokkal, nincs olyan, hogy mindig hallgat arra, hogy NEM SZABAD..... És mivel a kíváncsisága sokkal nagyobb mint ő maga, mindig talál valamit, amit meg kell vizsgálni, rágni, kóstolni, piszkálni, össze kell nyálazni, meg kell rázni. A hangja pedig akkora, hogy néha bizony zúg tőle a fülem, mert imádja használni és sikongat és kiabál és sikongat és..... Zajtcsapni már most is remekül tud és folyamatosan fejlődik mindenben ahogyan kell mindenki megnyugtatására. Most már 74 centi magas, ez azt jelenti, hogy 2,5 hónap alatt nőtt 4 centit és hízott is valamennyit, már 10,3 kiló. Mióta ennyit mozog lassabban hízik, előtte ugye jól összeszedte magát, szóval voltak tartalékai, most pedig már egy igazi kis izompacsirta....

Kell egy zokni? Nem? Nekem sem......

Milyen gyorsan repülnek a napok? Megint azt látom, hogy 5 napja írtam utoljára. Persze nem mindennap telik el úgy, hogy valami újat produkál Zsebi, de szerencsére elég gyakran adatik meg, hogy meglep valami új tudással. Nos, ezen a héten a zoknié a főszerep, pontosabban a meztelen talpaké:-) Bizony, bizony sikerült megfejteni a titkot, hogy hogyan jön le az a fránya zokni a kisbabóca talpairól... és ha már egyszer megtörtént, hát gyakorolni kell, nehogy elvesszen a frissen szerzett tudás. Ő pedig gyakorol rendületlenül, asszem, kábé 150szer kellett csak ma visszahúzni a zoknit a talpára.....

És aki azt hiszi, hogy megoldást jelent mondjuk a harisnya, azt felvilágosítom, hogy téved:-) Igaz levenni még nem tudja - szerencsére, bár gondolom ,csak idő kérdése ez is - de azért megpróbálja, szóval 20 centivel hosszabb a harisnya az eredeti méreténél, mert ráncigálja lefelé....Nagyon élvezi a mezítlábazást, remélem, majd nyáron is ilyen lelkes lesz, amikor már tényleg lehet meztelen talpakkal csattogni.
Roppant érdeklődő gyermek:-) Most éppen a fiókok érdeklik... Nem tanácsos nyitogatni amikor ő is ott van, mert nagyon figyel és utánozza amit csinálsz. Remek, nem kétszer kell elvinni a fiókok közeléből. És persze nem is kétszer fordult már elő, hogy odacsukta az ujjacskákat... Reméltem, hogy ez majd elriasztja, de belátom, tévedtem. Érdeklődése a fiókok iránt továbbra is töretlen.
A mai szép időben  szinte el is felejti az ember, hogy pár napja még szakadt a hó. Rögtön ki is használtuk és mentünk sétálni:-) Nézett ám őkelme, hogy mi is ez:-) Rendesen be is havazódtunk mire végre hazaértünk:-) Aztán még egy kicsit ültünk kinn a hóban... Próbáltam belőle hóembert építeni :-), de a Nagymami lebeszélt róla:-) Érdekesen viszonyult a hóhoz, ha bevittem a lakásba érdekes volt, de kinn a hidegben, brrrr.:-)  
Tegnap délután megtette első, önálló lépéseit:-) Bizony, igaz, szerintem véletlen volt, mert elfelejtette, hogy nem kapaszkodik semmibe, de én kellettem neki, én pedig 3-4 lépésnyire voltam, ígyhát odajött:-) Naná, hogy büszke volt magára, meg is tapsolta magát:-) Már most is résen kell lenni miatta, mert folyamatosan szökésben van, van fantáziám, gyanítom mi vár rám, ha elindul egyedül...... Igazi felfedező, mindent megvizsgál, megkóstol, megráz....Semmi nem lehet biztonságban, a szobanövények rettegnek tőle, ha nem tépheti kézzel, akkor rugdalja őket lábbal:-) Persze tudja ő, hogy a NE, NEM SZABAD mit is takar, de mit törődjön vele, ha kedve van figyel és szótfogad, ha nincs így jártál. Sokat dekkol büntiben, mert ha rászóltam és elengedte a füle mellett, akkor a második húzása után megy a járókába:-) Néha már előre csóválja a fejét, hogy nem-nem.... de ez nem tartja vissza semmitől:-)
Igazi bohóc, és ahogyan nézni tud.... szegény csajok pár év múlva:-)

Tapsoljuk meg!

Íme még egy dolog amit megtanultunk:-) Eddig hiába ment a kérés a "süti-süti pogácsát" versike előadására, nem igazán akart tapsolni hozzá és az sem hozta igazán lázba, hogy mi ütögettük össze a kezecskéit. Nem is játszottuk már hetek óta ezt a mondókát. Honnan is jutott eszébe, arra nem  igazán tudok magyarázatot, de  lehet, hogy csak le akart nyűgözni az új tudásával. Sikerült neki:-) Az úgy volt:-), hogy éppen reggelizett, (a tejbedara most a nyerő), és egyszercsak megtapsolta magát, miután én megdícsértem, hogy milyen nyugodtan ül a fenekén. Ez pedig nagy szó, tehát jogos volt a taps:-) Egy igazi örökmozgó, nulla másodpercig hajlandó csak a fenekén maradni. Azt, hogy lassan, nyugodtan, türelem, nyugi még véletlenül sem ismeri. Ezek a szavak teljesen hiányoznak a szótárából. Kire ütött ez a gyerek? Nedda néha már nézni sem bírja amit művel az öccse, azt mondja már nézni is fárasztó, inkább megy a pihentető tanuláshoz.... ÉS ez igaz is, mert turbógyerek egyetlen másodperc alatt képes háromszor felállni és leülni:-) Olyan gyors, mint a villám, semennyi pillanat alatt megszökik, még jó, hogy elég hangosan csattog a tenyere a kövön szökés közben, így legalább időben fülön lehet csípni. Ül a parkettán csiszatolja a lábával, folyamatosan forog körbe-körbe a fenekén, mert mindig az az érdekes, ami éppen a háta mögött van. Persze kajálás közbe sem tud  nyugton maradni, jár keze-lába, izeg-mozog, nem könnyíti meg a dolgot. Néha sikerül teljesen összekenni a fejét, mert marha nehéz beletalálni a szájába a kanállal:-)
Végre felfedezte a saját fülét is, így az enyémről teljesen meg is feledkezett:-) Érdekli az a valami a fején, mázli, hogy eddig még nem sikerült leszedni, de a haját már meghúzta magának párszor, de még nem igazán pedzi, hogy az miért is fáj neki, így hát megmarkolja és igazít a saját frizuráján egyet-egyet:-) Ami nem baj, addig sem az enyémet tépi, hihetetlenül erősen belekapaszkodik a páciens hajába és persze el nem engedi, naná, hogy ilyenkor teljesen büszke magára lehet is, tulajdonképpen lefogott egy felnőttet(nincs menekülés, legfeljebb a könnyeidet morzsolhatod):-))))))
Tegnap rájött hogyan tud felmászni a kanapéra..... Mondtam már, hogy még csak 10 hónapos????? Nem? Nem tudom, hogy később mi lesz... talán majd a szekrénytetejéről kell levadászni?? Jajjjjjjjj-jajjjjjjj.....És hab a tortán, hogy megpróbál a járóka hálóján is felmászni. Nekünk egy régi járókánk van, aminek nagy lyukú a hálója, rájött a drága, hogy hogyan tudja beleakasztani a lábujját. Kiváncsi vagyok mennyi idő kell neki, hogy kimásszon. Remélem 4-5 év:-)
Említettem már, hogy a tejbedara az egyik kedvenc étke? Meg a husi:-) Mindegy hogyan van elkészítve, csak sok legyen....Le sem tagadhatja a rokonságot a Nagypapival és a Danigyerekkel:-) Csak két szó, pörkölt nokedlivel. Érthető ugye?
Még mindig sokat háborúzunk az esti elalvás miatt, de talán most sikerült megoldást találnom a problémára, remélem működik majd, az elmút napokban  jól bevált a dolog, de még nem kiabálom el.....Mert persze ez sem megy nyugodtan, ugye ez a szó ismeretlen a kiccsávónak. De rendes gyerek, mert azért lehet hatni rá.... Csak legyenek erősek az idegeid.-) Na, erre kellene, hogy felkészítsék a kismamákat a várandósság során a védőnők. Nem arra, hogy ilyen lesz, hanem arra, hogy hogyan éljék ezt túl úgy, hogy a kölök is megússza:-)))) Tehát még mindig nem tudom felérni ésszel, hogy valaki hogyan tudja bántani a csöppkéjét, azért mert az esetleg hisztizik, pedig Bálint kellően próbárateszi a türelmemet az esti műsorával..... Végtelenül kitartó....
Nincs szerencséje.......:-)

Hapcibaci el, hiszti ismét színrelép:-)

Nehezen ment, de úgy tűnik, hogy végre magunk mögött tudhatjuk a hapcibacikat. De persze nem lehet felhőtlen az öröm, mert ez a kisgalád tegnap és ma olyan szabályos hisztit rendezett este, hogy szerintem betűszerint alkalmazta a nagykönyvben leírtakat:-) Nem tudtam kijönni a szobából......Nem semmi a fickó:-)
De persze az ő védelmében el kell mondanom, hogy ma már hamarabb vége lett. Remélem, hogy holnap este már el sem kezdi......Ha szeretne valami rossz szokást felvenni, hát inkább kezdjen csajozni, de ez a két este teljesen megviselt. Volt olyan pont amikor ki kellett jönnöm és úgy éreztem sikítok, mert ha nem, hát biztosan kihajítom őkelmét a csukott ablakon. Vettem néhány, igen mély lélegzetet és ....... örömmel jelenthetem, hogy még él és az ablaknak sincs baja:-) Bár azért meg kell mondjam kihívás volt. Veszett nagy önuralom kellett hozzá. Asszem fel kell kötnöm, amit fel szokás kötni és talán a doki már most előre írhatna fel nekem néhány doboz vigyortablettát. Ahogy most elnézem szükségem lesz rá. Most persze olyan megint, mint egy kisangyal.....
Déután olyan szabályos pofáraesést mutatott be, hogy nem hiszem el, hogy nem gyakorolta:-) Mondhatnám, mint a hirtelen fékezés az autóban, téged az ülésből még előre visz a lendület, de az autó már áll... Na, ezt kell elképzelni, baromi tempóval mászik és egyszercsak, gondol egyet és lecövekel, de a lendület már ott van és mivel két kicsi tenyere stabilan támaszkodott a parkettán, a feje ment előre, nem volt megállás, az orrocskája máris leért. Nem érte nagyon súlyos sérülés és nem is kesergett sokat, de picit vérzett a szája és persze fel is dagadt, így kissé csálén állt, kellett egy órácska amíg a duzzanat leapadt:-) Gyanítom, hogy a fogacska sérthette fel a száját.
Néhanapján igazi agresszív kismalac tud lenni, olyan fülest kaptam tőle egyik reggel, hogy nem csillagokat, hanem komplett univerzumokat láttam tőle.... Persze, csak játszik, de néha túllő a célon:-) Az, hogy minden játékot ki kell dobni az állókából, már nem elég. Szabadlábon van, ül a parkettán és dobálja a játékokat, de nem ám azokat amelyek szépen halkan puffannak, áááááádehogy, csakis azokat, amik jó hangosan csörögnek-zörögnek. És naná, hogy roppant elégedett magával ilyenkor.  Újabb szokása, hogy bemászik a szék, illetve asztal alá és ott tanyázik....

Felfedezte, hogy van fülem:-) És most már, ha leülök vele a parkettára mindig leellenőrzi, hogy még a helyén van e. A sajátja nem izgatja:-) És ha a mázli elkerül és kopaszodsz, akkor csattogtatja a tenyerét a fejeden:-)
Rengeteget dumál, komlett mondatokat képes elhalandzsázni, de sajna a szinkrontolmács még nincs felkészülve:-) És néha gondolom, hogy viccet mesélhet magának játék közben, mert ül és nevetgél és közben dumál, rém mókás látni és hallani:-) Van jónéhány kedvenc versikéje, "a töröm-töröm a mákot" és a "csip-csip csókát" már mutatja is:-) Igazi kis zsenibaba, tegnap volt tízhónapos......

Csiga-biga

Halmozottan hátrányos a helyzete Zsebinek az utóbbi két napban, olyan lett, mint egy csiga-biga, húzza a csíkot bármerre jár. Miért is? Egyszerre folyik az orra és csurog a nyála, magyarán, de nem túl szépen fogalmazva taknya-nyála egybefolyik. Felmosni nem kell, mert a kicsávó annyi folyadékot veszít napi szinten, hogy az elég is. Nem mondanám, hogy gusztusos a gyermek látványa, de nincs mit tenni, a bacik még nem mentek mind haza, a fogacskák meg nem várnak, elő akarnak bújni és kész. Mint már említettem volt, hármasával növesztjük őket és máris úton a következő sorozat, szóval 1-2 héten belül már 8 fogasak leszünk. Bezonyám.... És ha már nőttek, hát kötelező őket használni, asszem nincs olyan a családban akit ne harapott volna meg itt-ott:-) De legalább ő élvezi.... baromira élesek a fogacskái. De nem gond, mert tündéri mosollyal enyhíti az okozott fájdalmat:-) Nem lehet rá haragudni.
Szóval, a bacik még mindig itt laknak nálunk, ezért csöppöm nagypárnával alszik, mert ugye a vízszintes helyzet most nincs kedvére, rendesen eldugul a nozija ilyenkor. Ezért szépen fel van polcolva:-). Ezzel addig nincs is baj amíg nem akar megfordulni, de amikor akar, az roppant vicces:-) Gurul ide, gurul oda:-), aztán persze később már én sem vihogok, mert ennek mindig bömbi a vége, mert nem kényelmes a helyzet. Ki is bömbizik? Nekem is kedvem lenne néha, de Zsebi az akinek nem utalják rendesen a levegőjét. Az elmúlt néhány nap igen fárasztó volt, de remélem, hogy már túl vagyunk a nehezén. A bacik is hazamennek egyszer....
Említettem néhány mondattal előbb, hogy a vízszintes helyzet nincs kedvére most, ezt rögtön pontosítom is, mert soha nincs kedvére. Én ilyen elvetemült kölköt még nem láttam, még nincs tízhónapos, de a napközbeni alvás az igazi rémálom. Én már minden okos könyvet elolvastam, de megnézném azt aki ezt a kisbékát le tudja ragasztani napközben aludni félóránál hoszabb időre. Nincs olyan, hogy ne járna keze vagy lába, még kaja közben sem tud megülni nyugodtan a fenekén és mivel a mászás már nagyon megy, nincs akadály....A másik "jó" szokása, hogy mindent megráz, nem kicsit... Elrángatja a helyéről az állókát, a kiságyat, a székeket, mindent.... belekapaszkodik, nekifeszül és már rázza is a popóját. Igazi izompacsirta, olyan izmos, kerek kis válla van, hogy némely testépítő is megirigyelné:-)

Ülve alszom:-(

Már megint vagy inkább még mindig, a hapcibacikról kell beszélnem. Még tart a harc, de már mi állunk nyerésre:-) Mázli, de az is igaz, hogy két éjszaka nem aludtunk, mert Zsebi csak annyira taknyolt, hogy nem lehetett lefektetni, mert rögtön eldugult az orra. De most már szerencsére túlvagyunk a nehezén. Talán ma éjszaka már aludhatok is:-) Talán, de mivel a kiccsávó teljesen horkol ( bezony...), nem sok esélyt látok erre. Még az a jó, hogy napközben kutyabaja sincs, csak amikor lefekszik aludni, pontosabban nem fekszik le, mert az ölemben, ülve alszik. Ugyebár, a napközbeni szunya egyébként is folyamatos háborút szül köztem és az úrfi között, de most elnéző vagyok, tekintve a nehezítő tényezőt. Ma klassz hideg volt kinn és mivel már nem kellett percenként az orrát törölni, így sétáltunk egyet a jó levegőn, remélem a maradék baci mind megfagyott:-) Az elmúlt napok taknyolása miatt kicsit pirosabb nózira tettünk szert, mint amit Rudolf a rénszarvas visel:-) Ha zsepit látott, már menekülőre fogta a dolgot. Sajnáltam is szegényt, emlékezvén arra, hogy egy ilyen piros bumszli az orrom helyén mennyire tud fájni....Hiába kentük be a gyógyoskrémmel, rögtön le is töröltük a következő orrfújásnál. De ma már nem annyira piros az orrocskája és az orra alatti piros bajusz is kezd eltűnni. Gondolom, holnap már nyoma sem lesz. Talán az étvágya is visszatér valamennyire, mert úgy kellet belekönyörögni a kaját. Kivéve a sült tököt.... az nagyon csúszik lefelé. De hát nem ehet mindig ilyet, mert a végén sárga lesz....Nem szerette a mai hideget és emiatt engem sem, mert hát ugye fel kellett rendesen öltözködni. Ezen a téren sem sok változás van, gondolom a nyarat imádni fogja, mert alig kell viselni valamit. De szerencsére most még alszik, mint egy jó gyerek, igaz az is, hogy fel van polcolva egy bazi nagy párnával, hogy ne lógjon a feje alvás közben. Most úgy tűnik, hogy  ez a módszer működik:-) ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.................. asszem korai volt az alszik, mint egy jó gyerek mondat.....:-)

Első találkozás a hapcibacikkal.

Megfáztam, rekedt vagyok és köhögök. CSöppkém valahol összenyalt magának néhány bacit és, mint minden pasi nehezen viseli:-) Igazából nincs nagy baj, inkább csak amikor lefekszik, mert akkor eldugul az orra és nehezebben kap levegőt. Amíg talpon van és napközben szinte mindig, addig néha egy kis kuc-kucon kívül semmi különös. Ugyanolyan turbo, mint máskor is, meg nem ülne a fenekén egy percet sem. A doktornéni írt fel gyógyszert és orrcseppet. Nos, ez már keményebb, ahhoz, hogy ez a megfelelő módon alkalmazni tudjuk, le kell fogni és aki már próbált ilyet az tudja, hogy milyen hihetetlen erő van bennük amikor menekülőre fogják a dolgot. Egyébként jó fej, mert nem sír, de azt, hogy korlátozzák a szabadságában, még ha csak pár másodpercre is, hát azt nem tűri. A gyógyszert simán lenyeli, naná, narancsos:-) szóval az már kaja kategória és az jöhet:-) Végre kibújtak az éppen úton lévő fogacskáink, de máris készülődik a következő három. Úgy tűnik, hogy így hármasával növesztjük őket:-) Ez viszont igazán megviseli az étvágyát, mert akkora lelkesedéssel van amikor látja a készülődést, de amikor előtte van a kaja csak a fele fogy el. Tegnap volt a Nedda szalagavató bálja, ugye egész nap ment a készülődés, frizura, smink, pakolás. Teljesen oda volt tőle, hogy mi a fene folyik itt, bár nem vittem el a buliba a hapcibacik miatt, gondoltam, jobb ha itthon marad. Szegény Nagymamit fárasztotta le teljesen. Mert ugye meg nem áll, bemássza az egész lakást, ugyanis hacsak résnyire nyitvahagyott ajtót talál az tuti, hogy bemegy, rácingálja a székeket, huzigatja a fiókokat, szóval résen kell lenni. Kedvenc helye a Nedda szobája, mert ott a könyvespolc igazi kincsesbánya.... Egyre bátrabban próbálkozik félkézzel kapaszkodással, már jópár lépést megtesz így és roppant módon büszke magára, de ha hívod és az általa biztonságos távolságon kívül vagy, akkor inkább lehuppan és mászik. Mindig lehet hallani, hogy merre jár éppen, mert csattog a tenyere a kövön, parkettán:-) Most már felfelé is próbál mászni, pakolgatja a lábacskáit a járókában a hálóra, remélem ezt még sokáig tart kifejlesztenie, mert ha ki tud mászni, akkor le kell majd ragasztanom a fenekét a kőre:-) Új szavakat vett fel a repertoárjába, a tesóját úgy köszönti, hogy "ababa", a Maminak pedig azt mondja, hogy "ejjo":-), a nagymacija pedig a "cicce" és ha kutyaugatást hall akkor tudja, hogy az "vvvvvv":-) És persze azt is tudja már, hogy a szél az úgy fúj, hogy "fff". Mi lesz ebből? És persze sikongat, mert imádja a hangját. Most persze csönd van, mert egy igazi kis angyal, alszik ugyanis. Remélem reggelig:-)

Kell egy szájkosár:-)

Be kell szereznem egy mini szájkosarat, mert felvágós a gyermek és nagy gyakorisággal használja a fogacskáit és nem csak az étkezések alkalmával:-) De az is lehet, hogy kiírom az ajtóra, mint a harapós kutyáknál szokás a kapukra, hogy " vigyázat harapós baba, belépés csak saját felelősségre". Mindezt persze roppant cselesen műveli, mert mindig azt hiszem, hogy mennyire szeret engem és azért bújik oda hozzám, de többször is előfordult, hogy tévedtem. Kellemetlenül éles fogacskái vannak és nem fél használni őket. Ma olyat harapott a vállamba, hogy ott maradt a nyoma:-) Hát nem voltam boldog, ő meg teliszájjal vigyorogva figyelte, hogy mi a fenéért is fakadok sírva, szóval szépen kiröhögött.... Egyébként tündéri a gyermek:-) Szépen nő a haja, és most úgy tűnik, hogy göndör lesz, kiáll a füle mellett, bár ezt nem szereti, mert csiklandozza a fülét. Először nem tudtam megfejteni, hogy miért vakargatja a fülecskéket, azt hittem, hogy fájnak, de miután eltűrögettem a fürtöcskéket, meg is szűnt a probléma:-) Micsoda dolgokkal kell megküzdeni egy ilyen csöpp embernek? Már az is baj, hogy nő a haja? Nem elég szegénynek, hogy mindig figyelmezteti valaki valamire....például, hogy kapaszkodj, mert megütöd magad ha feldőlsz... Nem hiszi el, de persze nekem van igazam, de ezt most nem büszkeségből mondom, elfelejti a játékra koncentrálva, hogy még eléggé billegális és olyan szépen és szabályosan dől el, mint egy zsák. Nagyon résen kell lenni :-) Kicsit nehéz eset, mert ha az állókában csücsül, akkor az összes kacatkát szórja kifelé, ha szabadlábon van, akkor meg mindent dobál befelé:-) Gondolom ez valami kényszeres dolog lehet az ilyen csöppöknél:-) Neki mindig mindent el kell érni, állni, járni még nem tud segítség nélkül, de ha valamit el akar érni úgy nyújtózkodik, mint a nagyok és lábujjhegyre áll... És ez még nem elég, neki mindent meg kell próbálni elhúzni, eltolni. Megkapaszkodik és nekifeszül, rázza a fenekét és a járókát és a széket már elráncigálja, mázli, hogy a többi cucc túl nehéz:-) Még nő egy kicsit és átrendezi a lakást? Igazi menekülőművész, a pelenkázás lassan kezd fogócskára hasonlítani, mert amint lekerül róla a használt cucc, máris fordul hasra és próbál meglógni, pisis pelus esetén ez nem gond, a másik esetben meg baromira résen kell lennem:-) Gondoltam már rá néhányszor, hogy kellene valami öntapadós pelenkázót beszerezni, csakúgy könnyítésnek:-)

Hogyan születik hisztike?

Azt mi "fölnőttek" nagyon is megtanultuk, hogy hogyan is kell elérnünk, hogy érvényesüljön amit akarunk. Ezt a csöpp gyermekek pedig igyekeznek elsajátítani, ki előbb, ki később. Nos, azt nem tudom, hogy mi melyik csoporthoz tartozunk, de a drága gyermek egyre aktívabban próbálja érvényrejuttatni a saját akaratát és mivel roppant zajos darab, ezzel jó úton is haladhatna. Csakhogy az lehet, hogy konok, akaratos és kitaró, de ha ezt tőlem örökölte, akkor asszem én fogok nyerni, ha bírja a hallásom. Az utóbbi két-három napban többször keveredtünk konfliktusba a csöppel, mert ő akart valamit - kijönni az állókából és egész nap anyán lógni, meg ilyesmi - én pedig azért szerttem volna egyébbel is foglalkozni. A dolog vége persze baromi hangos bömbizés lett és nem én bömbiztem:-) Ezt pedig nehezen viselem, mert ilyenkor mindig megsajnálom, ő meg persze ezt máris kihasználja. Ki is itt a főnök? Nos, az biztos, hogy nem én. Talán nem is véletlen, hogy a Danigyerek úgy köszönti, hogy "helló főnök". Én igyekszem, igazán....Szóval hisztike úgy születik, hogy beparkolom az állókába és elkezdem tenni a dolgom, amíg porszívózok addig nincs semmi baj, mert azt imádja, kiabál örömében amikor a szekrényből kiveszem a porszívót, de minden mást nehezményez. Ami azt illeti nehéz eset.... Lehet, hogy csak attól ilyen kis zizi, hogy az időjárási frontok csakúgy jönnek-mennek, ez mindenkit padlóra küld. Remélem az éjszakai rossz alvása is csak ennek köszönhető, mert ha nem akkor komoly bajban vagyok, és nem csak én, hanem őkelme is. Persze, ő úgy tudja, hogy a szolgálatára kirendelt személyek ( anya, tesó és mások) 24 órás szolgálatot teljesítenek, de hát lássuk be ez nem egészen fedi a valóságot, ezt is meg kell tanulnia és persze, hogy ez sem megy egyszerűen. De még mindig egy tündér és mindenki imádja, csak néha kicsit kibuggyan a hólé a hócipőnkből....az a szerencsénk, hogy urunk és parancsolónk roppant türelmes velünk és elnézi gyarlóságunkat:-) Ám a jó hír az, hogy a cipő problémát sikeresen kezeljük. Igaz, hogy semmivel sem készülünk el előbb, de legalább haladunk. Mi is a trükk? Néhány mondókát prezentálok a gyermeknek a kedvenceiből öltözködés közben és persze el is kell játszanom őket, ez leköti a figyelmét annyira, hogy elfelejti lerúgni a topogókat:-)Én meg pont annyira izzadok le mire indulunk, mint előtte:-) De ez meg kit érdekel? Uram és parancsolóm elégedett és ez a legfontosabb:-)

Ismét öregebbek lettünk egy nappal.... Ma elég nagy nyüzsi volt nálunk, itt volt a "tévésbácsi", bekötni az új tévénket... Erre persze ráment az egész délelőtt, ami ugye azt is jelentette, hogy az uraság kistányérnyi szemekkel lesett és persze nem volt hajlandó aludni egy percet sem, nehogy valami fontos és lényeges dologról lemaradjon. Rengeteg érdekességgel szolgált a mai nap ugyebár, vezetéket kellett a falban húzni, aztán hoztak valami új dobozt is a tévés polcra és persze az új távirányító:-)csupa-csupa jó mókára lehetőség... Ha egy távírányító merő gondatlanságból elérhető helyen marad, nos abból pillanatokon belül játék lesz, mert nem tudod elég gyorsan eltenni, ő biztos, hogy előbb ér oda és máris üti vele a parkettát, szekrényt vagy amit lehet, mindegy csak hangos legyen. De ez azt is jelentette, hogy ma nagyon el is fáradt, mert teljesen össze-vissza volt. Délután azt játszotta, hogy ő egy búgócsiga, mert egyik pillanatban megfordult, hogy felvegyem,a következőben meg már fordult is ki, aztán megint előlről....Kicsit zizzent volt,mert ha letettem azért nyafogott, ha felvettem azért. Igaz rajtam meg nem volt sapka:-) És az is igaz, hogy eddigre már elég sokat veszítettem türelmem tartalékaiból, szóval megígértem őkelmének, hogy megy a lelencbe, ha nem áll le kicsit. Így aztán nagy sírás-rívás után sikerült 28 perc alvást kierőszakolni. És ez tényleg erőszak volt és nem volt több ennél a 28 percnél. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.............. A napközbeni alvás az valami mumus lehet a szemében, mert nagyon nehezen és keveset hajlandó aludni, este 6-kor meg már olyan fáradt, hogy a saját lábában is elbotlik... Kicsit pasi...., gondolom azért lehet ez:-)De most egy kisangyal, mert olyan szépen alszik, hogy az valami csoda:-)Remélem reggelig:-)De ez sem igaz, mert hajnal 3-kor csörög az órája és átkéri magát az én ágyamba az én takaróm alá:-)Még jó, hogy elég nagy a hely:-)

Az elmúlt napokban ismét új tapasztalatokra tettünk szert, mégpedig, hogy a kőre, parkettára kidobált játékok némelyike bizony nagyot puffan, csörren, dörren:-) A kisfickó mindent kiszór és 10 négyzetméteren belül nem lehet megközelíteni az állókát. Meg kell mondanom, még a szeme sem áll jól ilyenkor, sőt, már előre fintorog, mert tudja milyen hangos lesz, pedig a kacat még a kezében van. 10 percet küzdött a rongyával, mire sikerült azt is kihajítani, rajta állt az egyik csücskén:-), de nem adta fel, azt is a kövön kötött ki a többi mellett. Irigylem a rengeteg energiáját, én délutánra már le lemerültem, ő még bírja.... Szeretne már egyedül is járni, de nem elég hozzá a bátorsága. Kapaszkodik, támaszkodik és látszik rajta, hogy szeretne elindulni, de aztán meggondolja magát és inkább mászik:-), emiatt minden nadrágod jó alaposan fel kell kötni, mert abban próbál megkapaszkodni, hogy felállhasson. Nagyon rendes gyerek, szépen fényezi a parkettát, kezével oda-vissza tologatja magát rajta, időnként elég új helyre húzni és tökéletes lesz az eredmény:-) Egészen szófogadó tud lenni, ha akar, 2-3 nap alatt tanulta meg azt, hogy a szobai növényeket nem terorizáljuk, nem tépkedjük a leveleket és pláne nem húzzuk ki őket a cserépből.... Most már ha feléjük mászik, leül, visszanéz rám és csóválja a fejét, és az arckifejezése azt mondja, hogy ő soha nem bántaná szegény virágokat, hiszen ő egy igazi kis angyal.....:-) Teljesen kikészülök a fogacskáitól, most éppen 3 bújik elő egyszerre és a negyedik is erősen készülődik. Ettől persze mindent össze kell rágni és kell egy nyálfogó is. Az étvágya pedig, ami farkaséhoz volt hasonlatos, mert mindent megevett amit elétettem, az most teljesen kiszámíthatatlan. A kedvenc kajáit úgy söpri félre, hogy nincs is idő gondolkodni rajta. Ez persze meg is látszik a súlyán, mert maradtunk 10 kilósak, szóval az elmúlt hónapba nem hízott. Ami nem is csoda, mert kevesebbet kajál, de sokkal többet jön-megy. Viszont őrangyalok egész hadseregének tud munkát adni, mert a bátorsága és a kíváncsisága az sokkal nagyobb, mint ő maga. Tegnap este elég nehezen sikerült megérteni, hogy a labda gurul és ha rálépsz, te is gurulsz.... lett egy-két púp a parkettán:-)

http://nyeroldal.nyeremenyajanlata.hu/

Ma végre téliesebbre fordult az idő. Végre, nem 8-10 fokot mért a hőmérő. Ez persze okozott némi feszültséget köztem és "uram és parancsolóm" között, mivel az öltözkodésre nagyobb gondott fordítottuk. Remélem, idővel könnyebb lesz ez a dolog. Már tegnap megérkezett a szél is és mára talán még erősödött is, és ugye ezt sem szeretjük.:-) Hihetetlen tiltakozásba kezd ha kissé megfújja a szél, forog, fintirog és persze hangot is ad felháborodásának. Mire hazaértünk cipő még tévedésből sem volt a lábain, még jó, hogy lábzsákos a kocsi és persze kap még plusz takarót is. Nem is tudom, ezt a cipő történetet igazán reméyntelen küzdelemnek érzem, hogy mi is lesz, ha már majd járni fog, elképzelni sem tudom. De pillanatnyilag tudomásul kell vennem, hogy ebben a témában erősebb nálam, és trükkösebb is persze. Már nem két alkalommal tettem rá ígéretet, hogy a talpaihoz ragasztom a topogóit....

Az én csöppkém, épp most múlt 9 hónapos:-) Mivel az idei telet érdeklődés hiánya miatt elhalasztották, hát szánkózás helyett "csak" a babakocsit toljuk sétagyanánt. Ez van, mondhatnám, de én téli gyerek voltam, szeretem a hideget, havat és hát úgy gondoltam, hogy bemutatom Zsebit a télnek. Nos, majd máskor.... Bár, az is igaz ő még nem tudja, mi is az a hó, tehát nem is hiányolja. Sokkal inkább rendkívül hálás ezért a tavaszi időjárásért, mert nem kell rengeteg ruhába öltözni. Hát, igen az öltözködés... Elgondolkodtat néha a kisfickó, hogy leragasszam e mielőtt indulunk valahová, mert mire rákerül a sapka a fejére, addigra mindkét cipő lekerül a lábacskákról. Aztán cipő fel.... Kabát egyik ujja, aztán cipő fel.... kabát másik ujja. És ha igazán szerencsés napom van, akkor mire felhúzom a kabáton a  cipzárt, nem rúgja a le a topánkákat. Nos, ilyen elég ritkán adódik. Máris készek vagyunk az indulásra, röpke 10-20 perc nyafogás, sapka tépkedés és cipőrugdalás után már zárhatjuk is az ajtót.
Mondhatnám, hogy mégcsak kilenc hónapos, de én azt sikítom, hogy MÁR kilenc, hogyan telhetett el ilyen gyorsan  az idő? Itt valaki trükközött...feltalálták az időgépet és nekem nem szóltak?
Most született éppen, még olyan élénken él bennem ennek az emléke, és most meg már, mászik, mindegy mibe kapaszkodik, de akkor is feláll és szépen ellépeget,ha van kapaszkodója. Ha kaját lát, hát azt elmondani nem is tudom, hogy mennyire örül. Bár egy üres fazéknak is tud mosolyogni, ha az a tűzhelyen van:-) Ahogyan nagylányom mondja, őkelme mindig éhes és az biztos, hogy minden a szájában köt ki, de ezzel minden hasonlókorú baba így van, remélem:-)
Késő van, már alszik és feltűnően nagy a nyugalom, de rendes babci , mert éjszaka általában nyugodt. Gondolom, hogy ekkor gyűjti össze a rengeteg energiát, ami a napi bokros teendőihez szükségeltetik. Mik is ezek? Hmmmm....Ha az étkezésekkel és a levegőn eltöltött sétával nem számolok, akkor is egész álló nap jön-megy. Amíg bekalitkázom a járókába, addig sem ül meg a fenekén, mert körbe-körbe sétál és most új játékot játszik velem, mert szépen, kedves mosoly kiséretében kidobálja a szórakoztatására rendelt játékokat, és persze rögtön követeli is vissza őket. Roppant munkás fickó...Mert ha járókán kívül van akkor folyton le kell vadászni, hogy "nebújjbeideésneakarjfelmászniodaaztnemlehetkinyitninemszabad"........
Elgondolkodott már valaki azon, hogy hányszor hallja egy ilyen csöpke azt, hogy NE, NEM SZABAD....
Talán nem is véletlen, hogy sok gyerkőcnek ez az első szava, az anya és apa helyett.